Talán azóta is ez volt az egyik legjobb döntésem...

Azután tanultam, mert mondták, hogy az jó... Tanulni nagyon jó...

Ami igaz, az igaz... ennek-annak  hasznát is veszem néha.

Azután dolgotgattam itt is, ott is... Egyesek szerint több helyen, mint Havas Henrik. Megesett, hogy / mint minden rendes ember/ három helyen is egyszerre! És azt hittem, hogy ez jó.

A szervezetem viszont más állásponton volt ezzel kapcsolatban, és nemtetszését egy agydaganatban formájában hozta tudtomra.

No nem úgy történt, hogy egyszer csak így ébrebtem:

- Úristen! Agydaganatom van!

Nem, nem szó se róla!

Eleinte csak szomjasnak éreztem magam... Egyre szomjasabbnak...

Teltek a napok, és eljutottam odáig, hogy mások is észre vették.

Arra gyanakodtak, hogy cukros vagyok.

Meg is ilyedtem, és uccu neki, elszaladtam az orvoshoz.

Az vizsgálgatott, vérvételre küldött, és kisvártatva így szólt:

- Nem, nem cukros!

- Az jó hír nem? - kérdeztem én vidáman, szorongatva össze alábaimat, mert már nagyon vágytam a mosdóba, elvégre vagy tíz perce nem voltam!

A doki megvakarta a fejét,  elmézett a rendelő sarkába, majd megvonta avállát:

- Ja, az végül is jó hír!

 

És elküldött a szegedi endokrinológiára, azzal a gyanúval, hogy nephrogen diabetes insipidus-sal büszklkedhetek...

Néhány hét alatt ott kiderült, hogy igen... De mi okozza? Afelől érdeklődtek, hogy volt e nemrégiben 42 fok feletti lázam, vagy koponya alapi törésem...

Nos ilyenről nem tudtam.

Miután ezeket kizáruk befeküdtem a sella mri csinos kis szerkezetébe...

Így bukott le az adenomám... nem volt nagy, és teljesen jó indulatú, viszont a térfogata elég volt ahhoz, úgy érezzem, hogy az agyam tolja kifelé a szemeim...

Azt mondták, hogy ez elmúlhat, de a tünetbetegsége, hűségesebb lesz hozzám, mint a legtöbb nő tenné... És remélik, legalább 120 évig kiírhatják nekem a hormonpótló készítményt, ami helyettesíti a serum vasopressin-t, amit az agyalapi mirigyem nem igazán akart...

Mielőtt bárki sírni kezdene, néhány évnyi gyógyulni akarásnak köszönöhetően kigyógyultam mindkettőből...

Elnézést, hogy itt kicsit elidőztem, de azért lényeges ez a momentum, mert közben elgondolkodtam azon néhány gyenge pillanatomban, hogy "Úristen, meghalok"... De gyorsan el is hessegetem ezt a gondolatot, viszont elgondolkodtam a gyógyulás után, hogy ha meghaltam volna, akkor mi lenne az, amit igazán sajnálnék, hogy kimaradt!

Ez időtájt jutott az eszembe, hogy három éves koromban ákom-bákomokat firkálgattam papírra, amelyet órákon keresztül képes voltam "felolvasni" az erre kapható, magányos-idős szomszédbácsinak. Hogy középiskolában is írogattam, de mivel úgy éreztem, nincs igazi mondanivalóm, abba is hagytam... Mi szükség van még egy újabb, üres könyvre?!

A gyógyulás folyamatát rémálom-sorozat kísérte, amit papírra vetettem, csak úgy magamnak, hogy majd jól meg-álomfejtem! Na persze nem sikerült, bár Sigmun Freud, és C. G. Jung is segítségemre sietett, és Krúdi Gyula Álmoskönyvének sem vettem igazi hasznát! Viszont kellemes kis történet kerekedett belőle, és a laza, kusza, összeálmodott masszát könyvvé gyúrtam... Ez lett a Varázstükör című, máig kiadatlan könyvem!

Ha nincs időm nekifeküdni a könyvírásnak, akkor meg verselgettem magamnak, amivel megint megtelt egy füzet, aztán mégegy, majd egy határídőnapló, mert az mindig kéznél volt...

Szóval így alakult, hogy írásra adtam a fejem...

 

 

Oldal: Önéletrajz helyett
GabeReal Amal Richard the Great honlapszerűje - © 2008 - 2024 - gaberealthegreat.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat